Progeszteronhiány

• Mi a progeszteron?
• A progeszteronhiány okai
• Milyen tünetek utalnak progeszteronhiányra?
• Hogyan diagnosztizálják a progeszteronhiányt?
• Hogyan kezelik a progeszteronhiányt?
• Tippek a mindennapokra

Mi a progeszteron?  

A progeszteron egy nemi hormon, amely főként a petefészkekben termelődik – pontosabban az úgynevezett sárgatestben. Ez minden hónapban a peteérést követően alakul ki: amikor a petesejt elhagyja a petefészket, egy kis burok marad vissza, amely sárgatestté alakul, és megkezdi a progeszteron termelését.

A hormon neve nem véletlen: a latin „pro gestatio” kifejezésből származik, amelynek jelentése: „a terhességért”. És pontosan ez a hormon egyik legfontosabb feladata: a progeszteron hónapról hónapra felkészíti a szervezetet az esetleges terhességre, és biztosítja, hogy a megtermékenyített petesejt be tudjon ágyazódni. Ha nem következik be terhesség, a sárgatest visszafejlődik, a progeszteronszint lecsökken, és bekövetkezik a menstruáció. Ha viszont terhesség jön létre, a progeszteron termelését fokozatosan a méhlepény veszi át.

A progeszteron azonban jóval több, mint a terhesség hormonja. Nyugtató és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal is rendelkezik, valamint támogatja a csontszövet felépülését és fenntartását.

Jó tudni: A progeszteron kizárólag női hormon? Nem egészen! A férfiak szervezete is termel progeszteront: a herékben és a mellékvesekéregben, többek között a tesztoszteron előállításának egyik köztes termékeként.

A progeszteronhiány okai

Progeszteronhiányról akkor beszélünk, ha a vér progeszteronszintje a ciklus második felében (luteális fázisban) túl alacsony – vagyis az alatt az érték alatt van, amely a normális ciklusműködéshez szükséges lenne. Az okokat nagy vonalakban két csoportra lehet osztani: egyrészt a ciklus működésének zavaraira, másrészt az életkorral összefüggő hormonális változásokra.

Cikluszavarok

A progeszteron nagy része a sárgatestben termelődik, amely a petefészekben a peteérést követően alakul ki. Ezért az, hogy a szervezet termel-e progeszteront, és ha igen, mennyit, közvetlenül attól függ, hogy bekövetkezik-e a peteérés, illetve hogy mennyire jól működik a sárgatest.

• Elmaradó vagy rendszertelen peteérés: Ha a peteérés elmarad, vagy csak rendszertelenül következik be, nem jön létre a sárgatest – így progeszteron sem termelődik, vagy csak nagyon kevés. A lehetséges kiváltó okok: krónikus stressz, jelentős fogyás vagy nagymértékű súlygyarapodás, az intenzív versenysport, az evészavarok, valamint olyan hormonális zavarok, mint például a policisztás ovárium szindróma (PCOS).
• Sárgatest-elégtelenség: Ha ugyan bekövetkezik a peteérés, de az ezt követően kialakuló sárgatest nem termel elegendő progeszteront, akkor sárgatest-elégtelenségről beszélünk. Emiatt a ciklus második fele lerövidülhet, és megnehezülhet a megtermékenyített petesejt beágyazódása. Itt ugyanazok a tényezők állhatnak a háttérben, amelyek a peteérést is befolyásolhatják. Emellett bizonyos betegségek – például a pajzsmirigy alulműködése vagy a prolaktin hormon tartósan megemelkedett szintje (hiperprolaktinémia) – szintén hozzájárulhatnak a kialakulásához.  

Hormonális változások a perimenopauzában 

Az életkor előrehaladtával csökken a megmaradt petesejtek száma – és ezzel együtt a peteérések gyakorisága is. Mivel a progeszteron elsősorban a peteérést követően termelődik, szintje ennek természetes következményeként csökken. Ezzel párhuzamosan az ösztrogén – egy másik fontos nemi hormon – még hosszabb ideig magasabb szinten marad. Emiatt a két hormon egymáshoz viszonyított aránya megváltozik: a progeszteron mennyisége csökken, miközben az ösztrogén egyelőre meghatározó marad. Orvosi szempontból ezért inkább a két hormon közötti relatív egyensúlytalanságról beszélünk, nem pedig tényleges „hiányról”. Ez a folyamat gyakran már a 30-as évek végén, a 40-es évek elején elkezdődik – vagyis jóval az utolsó menstruáció (menopauza) előtt.

Hormonális fogamzásgátlás

A kombinált fogamzásgátló készítmények (tabletta), a hormonális tapaszok és a hormonspirál alapvetően befolyásolják a természetes hormonális ciklust. Az adott készítménytől és az egyéni reakciótól függően ez különböző hatással lehet a hormonháztartás egyensúlyára.

Milyen tünetek utalnak progeszteronhiányra? 

A szervezet olykor nehezen értelmezhető jeleket küld. Az alábbi panaszok utalhatnak alacsony progeszteronszintre – de nem feltétlenül jelentenek progeszteronhiányt. Ha valaki magára ismer, vagy bizonytalan a tünetek okát illetően, érdemes orvossal konzultálnia. 

• Rendszertelen menstruáció: A progeszteron hozzájárul ahhoz, hogy a menstruációs ciklus stabil ritmusban maradjon. Ha túl kevés van belőle, a menstruációs ciklus rövidebbé vagy rendszertelenné válhat, és előfordulhat az is, hogy a menstruáció teljesen kimarad.

• Pecsételő vérzés: A tényleges menstruációt megelőző napokban jelentkező enyhe vérzés arra utalhat, hogy a progeszteronszint a ciklus második felében túl korán kezd csökkenni.

• Hangulatingadozás és belső nyugtalanság: A progeszteron hatással van bizonyos receptorokra, amelyek a hangulat, a stresszérzet és az idegesség szabályozásában vesznek részt. Ha a progeszteronszint csökken, hangulatingadozást, ingerlékenységet vagy szorongásos tüneteket válthat ki.

• Nehézségek a teherbe esés során: A progeszteron felkészíti a méhnyálkahártyát a megtermékenyített petesejt befogadására, és hozzájárul a terhesség fennmaradásához. Ha a progeszteronszint túl alacsony, akkor az megnehezítheti a megtermékenyített petesejt beágyazódását, valamint növelheti a vetélés kockázatát – sokszor még azelőtt, hogy a nő egyáltalán tudná, hogy várandós volt.

• Terhességi komplikációk: A progeszteron a már fennálló terhesség során is fontos szerepet játszik: ellazult állapotban tartja a méh izomzatát, és zárva tartja a méhnyakat. A tartósan alacsony progeszteronszint növelheti a vetélés vagy a koraszülés kockázatát. Ezért gyanú esetén – például olyan nőknél, akiknek korábban több vetélésük is volt – a terhesség korai szakaszában rendszeresen ellenőrzik a progeszteronszintet.

Hogyan diagnosztizálják a progeszteronhiányt?

Többféle módszer is létezik annak megállapítására, hogy milyen magas vagy alacsony a progeszteronszint. Ezek közül kettő – az ébredési (bazális) testhőmérséklet mérése és az ovulációs tesztek használata – otthon, önállóan is elvégezhető. Ezek önmagukban nem teszik lehetővé a biztos diagnózist, de jelezhetik, ha valami nincs rendben a hormonháztartással. Bizonytalanság vagy kérdések esetén azonban mindig érdemes orvossal konzultálni. A pontos kivizsgáláshoz általában vérvizsgálatot, ultrahangvizsgálatot vagy átfogó hormonvizsgálatot alkalmaznak.                                                 

• Ébredési (bazális) testhőmérséklet mérése: A testhőmérséklet mindennapos mérése közvetlenül ébredés után (még felkelés előtt!) segít annak megállapításában, hogy történt-e peteérés, és ha igen, mikor. A peteérést követően a progeszteronszint emelkedése a testhőmérséklet enyhe emelkedését is okozza, mégpedig kb. 0,2–0,5 °C-kal. A ciklus második felében tapasztalható (rövidebb ideig tartó vagy kevésbé kifejezett) hőmérséklet-emelkedés sárgatest-elégtelenségre utalhat.

• Ovulációs teszt: Az ovulációs tesztek a luteinizáló hormon (LH) szintjének emelkedését mérik a vizeletben. Az LH-t a peteérést (ovulációt) megelőzően az agyalapi mirigy bocsátja ki, és ez a hormon ad jelet a petefészeknek az érett petesejt kilökődésére. A pozitív teszt azt jelzi, hogy a peteérés hamarosan bekövetkezik. Ha a teszt a ciklus során ismételten negatív marad, az arra utalhat, hogy nem történik peteérés – és így a progeszteron termelődése is elmarad.

• Progeszteron-vérvizsgálat: A progeszteronszint a vérből is meghatározható – ideális esetben a ciklus második felének közepén, kb. 7 nappal a peteérés után (egy 28 napos ciklus esetén ez nagyjából a 21. napra esik). Hagyományosan ezt háziorvosi vagy nőgyógyászati rendelésen végzik. Manapság azonban már arra is van lehetőség, hogy bizonyos hormonértékeket otthon mérjünk: olyan önellenőrző tesztekkel, amelyekhez egy kis vérmintát kell venni az ujjbegyből, majd azt beküldeni, vagy akár közvetlenül otthon kiértékelni.

• Ultrahang: A ciklus második felében végzett ultrahangvizsgálattal az orvos láthatóvá teheti a sárgatestet, és megítélheti, hogy megfelelően fejlődött-e.

• Hormonvizsgálat: A hormonális állapot átfogó felméréséhez hasznos lehet egy kiterjesztett vérvizsgálat, amely a menstruációs ciklust befolyásoló további hormonok szintjét is meghatározza – többek között az ösztrogén, az LH, az FSH, a prolaktin és a pajzsmirigyhormonok szintjét. Ha a gyermekvállalás nem jár sikerrel, a németországi törvényes egészségbiztosítók általában átvállalják ennek a hormonvizsgálatnak a költségeit.

Hogyan kezelik a progeszteronhiányt? 

Nem minden hormonális zavart kell aktívan kezelni. Enyhe vagy átmeneti panaszok esetén – például egy fokozott stresszel járó időszakban – a szervezet gyakran magától is újra egyensúlyba kerül. Kezelésre akkor lehet szükség, ha a tünetek érezhetően megterhelik a mindennapi életet, gyermekvállalási szándék ellenére sem következik be terhesség, vagy olyan diagnosztizált kiváltó ok áll fenn, amely célzott kezelést igényel. A helyzettől függően többféle kezelési lehetőség is szóba jöhet. 

• Az alapbetegség kezelése 

Ha PCOS vagy pajzsmirigybetegség áll fenn, annak kezelése élvez elsőbbséget. A hormonális panaszok gyakran javulnak, amint a kiváltó okot célzottan kezelik.

• Progeszteronkészítmények 

Ha a progeszteronhiányt egyértelműen megállapították, akkor indokolt lehet gyógyszeres úton pótolni. Ez például erős panaszok esetén a perimenopauzában, illetve sikertelen gyermekvállalás esetén jöhet szóba. Ilyenkor gyakran bioidentikus progeszteront alkalmaznak: ezt kémiai úton állítják elő, de szerkezetében pontosan megegyezik a szervezet által termelt progeszteronnal. Kapszula vagy gél formájában alkalmazható.

Fontos: A progeszteron vényköteles gyógyszer, és nem ártalmatlan étrend-kiegészítő. Alkalmazását ezért mindig orvosnak kell felügyelnie.

• A fogamzásgátló módszer átgondolása 

Ha felmerül a gyanú, hogy a panaszokat a hormonális fogamzásgátlás okozhatja, a nőgyógyásszal közösen érdemes megfelelő alternatívát keresni.

• Növényi készítmények 

A barátcserjét (Vitex agnus-castus) gyakran alkalmazzák a menstruációt megelőző panaszok enyhítésére. Úgy tartják, hogy közvetetten segíthet szabályozni a hormonháztartást. A tudományos bizonyítékok ígéretesek, de még nem tekinthetők véglegesnek. A barátcserjét általában jól tolerálhatónak tartják, azonban fennálló hormonális betegségek vagy egyidejű hormonterápia esetén ajánlott orvosi tanácsot kérni.

Tippek a mindennapokra 

Az orvosi kezelések mellett a mindennapokban is sok mindent tehetünk a hormonális egyensúly támogatásáért.

• Kiegyensúlyozott táplálkozás: A változatos, sok zöldséget, hüvelyest, jó minőségű zsiradékot és rostot tartalmazó étrend általánosságban támogatja az egészséget, és ezáltal a hormonrendszer megfelelő működését is. A cukor és az erősen feldolgozott készételek fogyasztását ezzel szemben érdemes lehetőség szerint csökkenteni. Különösen érdekes: A B6-vitamin (piridoxin)¹⁾ bizonyítottan pozitív hatással van a hormonműködésre. Többek között banánban, burgonyában és szárnyas húsokban található meg, szükség esetén pedig étrend-kiegészítőként is szedhető.
• Rendszeres testmozgás: A mozgás csökkenti a testzsír mennyiségét, ezáltal mérsékelheti a zsírszövetben zajló ösztrogéntermelést. Emellett a testmozgás stresszcsökkentő hatású, ami kedvezően hathat a progeszteronszintre is. Az intenzív versenysport ezzel szemben felboríthatja a hormonháztartás egyensúlyát.
• Stresszkezelés: A krónikus stressz a kevésbé ismert hormonális zavaró tényezők közé tartozik. Ha időben teszünk ellene – legyen szó légzőgyakorlatokról, jógáról, természetben töltött időről, terápiás támogatásról vagy egyszerűen több pihenésről –, jót teszünk a hormonrendszerünkkel.
• Megfelelő alváshigiéné: Az alvás sokkal több, mint egyszerű pihenés: fontos hormonális rendszereket szabályoz, többek között a kortizol- és az inzulinháztartást. Felnőttek számára éjszakánként 7–9 óra alvás ajánlott.
• Az alkoholfogyasztás csökkentése: Az alkohol megterheli a májat, és lassíthatja az ösztrogén lebontását. Már a mérsékelt alkoholfogyasztás is enyhén megemelheti az ösztrogénszintet – ezért is érdemes a fogyasztását a lehető legalacsonyabb szinten tartani.