Sárgatest-elégtelenség

• Mi a sárgatest?
• A sárgatest-elégtelenség tünetei
• A sárgatest-elégtelenség okai
• Hogyan állapítható meg a sárgatest-elégtelenség?
• A sárgatest-elégtelenség kezelése
• Tippek a mindennapokra

Mi a sárgatest?

A női ciklus két szakaszból áll. Az első felében, az úgynevezett follikuláris fázisban egy petesejt érik meg a petefészekben. A peteérés során ez a petesejt elhagyja a tüszőt – vagyis azt a kis burkot, amelyben fejlődött. Az üresen maradt tüsző ezt követően rövid ideig működő, hormontermelő miriggyé alakul át, amelyet sárgatestnek (latinul: corpus luteum) nevezünk.

A sárgatest apró, a feladata azonban annál jelentősebb: a progeszteron hormon legfontosabb termelője. A progeszteron gondoskodik arról, hogy a méhnyálkahártya a peteérést követően felkészüljön a megtermékenyített petesejt beágyazódására. Emellett a progeszteron szabályozó hatással van az idegrendszerre és az alvásra, továbbá támogatja a csontok és az izmok felépítését.

Sárgatest-elégtelenségről akkor beszélünk, amikor a kis mirigy nem képes elegendő progeszteront termelni, vagy nem marad elég hosszú ideig aktív – legtöbbször a kettő kombinációjáról van szó. Ennek eredményeként a ciklus második felében a progeszteronszint túl alacsony, és a szervezet hormonális egyensúlya felborul.

A sárgatest-elégtelenség tünetei

A sárgatest-elégtelenség általában nem jár egyértelmű panaszokkal, azonban vannak olyan jelek, amelyek utalhatnak rá. Az egyik ilyen jel, ha a ciklus második fele rendszeresen rövidebb a szokásosnál – vagyis az ovuláció és a menstruáció között kevesebb mint 12 nap telik el. A sárgatest-elégtelenség egy másik lehetséges jele a menstruáció tényleges kezdete előtt gyakran jelentkező pecsételő vérzés.

Egyértelműbb jelek a gyermekvállalás sikertelensége és/vagy a gyakori vetélések – ezek egyike sem bizonyítja biztosan a sárgatest-elégtelenséget, ugyanakkor okot adhatnak arra, hogy az érintett nők célzott kivizsgáláson vegyenek részt.

Sárgatest-elégtelenség és gyermekvállalási szándék

A progeszteron az a hormon, amely egyáltalán lehetővé teszi a terhesség létrejöttét, és a várandósság további szakaszaiban gondoskodik annak stabil fennmaradásáról. Ha a ciklus második felében túl alacsony a szintje, a méhnyálkahártya nem tud megfelelően felkészülni a beágyazódásra. A megtermékenyített petesejt így nem talál környezetet a beágyazódáshoz – a terhesség nem jön létre. Még akkor is, ha a petesejt már sikeresen beágyazódott, a progeszteron továbbra is fontos szerepet játszik: ha a vérben a koncentrációja túl alacsony marad vagy túl korán csökkenni kezd, korai vetélés következhet be.

Ez nem jelenti azt, hogy a sárgatest-elégtelenség alapvetően lehetetlenné teszi a teherbe esést, azonban magyarázatot adhat arra, ha a gyermekvállalási szándék ellenére nem következik be terhesség.

A sárgatest-elégtelenség okai

Nem mindig lehet egyértelmű magyarázatot találni arra, hogy miért nem működik megfelelően a sárgatest. Ismert befolyásoló tényezők lehetnek:

• étkezési zavarok, például anorexia,
• jelentős túlsúly vagy túlzott soványság,
• intenzív fizikai megterhelés (például versenysport),
• stressz,
• olyan betegségek, mint a PCOS (policisztás ovárium szindróma), a pajzsmirigy működési zavarai és az endometriózis,
• emelkedett prolaktinszint (a prolaktin a szoptatásért felelős hormon, amely azonban a szoptatási időszakon kívül is megemelkedhet, és gátolhatja a progeszteron termelődését),
• életkor (a 30-as évek közepétől).

Fontos azonban: A sárgatest-elégtelenség olyan fiatalabb, egészséges nőknél is előfordulhat, akiknél egyik felsorolt tényező sem áll fenn. 

Hogyan diagnosztizálják a sárgatest-elégtelenséget?

Ha felmerül a sárgatest-elégtelenség gyanúja, első lépésként azt érdemes megvizsgálni, hogy a ciklus második fele nem rövidült-e le. Ezt otthon is jól meg lehet figyelni: ovulációs teszttel meghatározható a peteérés időpontja, vagy naponta megmérhető a reggeli testhőmérséklet bazális hőmérővel. A peteérés után a progeszteron hatására a testhőmérséklet enyhén megemelkedik, és a menstruációig magasabb szinten marad. Ha ez a magasabb hőmérsékletű szakasz 12 napnál rövidebb, az a sárgatest-elégtelenség első jele lehet.

A megbízható megítéléshez vérvizsgálati eredményekre van szükség. Első lépésként a progeszteronszintet kell meghatározni, lehetőleg a luteális fázis közepén – vagyis kb. 7 nappal a peteérés után. Mivel a progeszteron nem folyamatosan, hanem pulzáló módon termelődik, egyetlen mérési eredmény félrevezető tud lenni. Ezért bizonyos esetekben több mérés is indokolt lehet.

Gyakran egyidejűleg más hormonok szintjét is meghatározzák, amelyek részt vesznek a ciklus szabályozásában, illetve kölcsönhatásban állnak a progeszteronnal. Ezek közé tartozik a prolaktin, az LH, az FSH és az ösztradiol, valamint a pajzsmirigyértékek, például a TSH, az fT3 és az fT4.

Ha a progeszteronszint ismételten alacsony (a referenciaértékek laboratóriumonként eltérhetnek), az sárgatest-elégtelenségre utalhat.

A sárgatest-elégtelenség kezelése

A sárgatest-elégtelenség nem olyan állapot, amelyet minden esetben kezelni kellene. Más a helyzet azoknál a nőknél, akik gyermekvállalási szándékuk ellenére nem esnek teherbe, vagy akiknek már egy vagy több vetélésük volt: számukra különböző kezelési lehetőségek jöhetnek szóba. 

Tippek a mindennapokra

Néha már az apró változtatások is különbséget jelenthetnek. Íme néhány tipp a mindennapokra, amelyekkel támogathatja a menstruációs ciklusát:

• Ismerje meg a menstruációs ciklusát: Ha még nem tette volna, kezdje el figyelemmel kísérni és dokumentálni a ciklusát – egy alkalmazás vagy egy egyszerű jegyzetfüzet segítségével. Ha ismeri a saját testét, hamarabb felismeri a változásokat, és értékes információkkal rendelkezik az orvossal való konzultációhoz.
• Tanulja meg kezelni a stresszt: A stressz jelentős hatással van a hormonrendszerünkre, és ezáltal az egész szervezetünkre. Természetesen nem lehet mindig teljesen elkerülni, de kezelhető. A mindennapokba beiktatott apró, rendszeres szünetek sokat segíthetnek: néhány légzőgyakorlat reggel, egy séta az ebédszünetben, meditáció, vagy egyszerűen képernyőmentes idő lefekvés előtt.
• A mozgás beiktatása: A mérsékelt, rendszeres testmozgás (úszás, séta, jóga, kerékpározás) támogatja a hormonális egyensúlyt. Ezzel szemben a regenerálódásra fordított elegendő idő nélkül végzett intenzív állóképességi vagy versenysport felboríthatja a hormonháztartást.
• A táplálkozás mint mindennapi törődés: A változatos, tápanyagokban gazdag étrend az egészséges hormonanyagcsere alapját képezi. A megfelelő mennyiségű fehérje, a diófélékből, avokádóból vagy olívaolajból származó egészséges zsírok, a sok zöldség és a kevés feldolgozott élelmiszer jó alapot jelentenek.
• Alkoholfogyasztás mértékkel: Aki rendszeresen és nagy mennyiségben fogyaszt alkoholt, megterheli a máj egészségét, márpedig a máj fontos szerepet játszik a hormonok szervezeten belüli szállításában és a felhasznált hormonok lebontásában.
• Türelem, türelem, türelem: Valószínűleg a türelem a legnehezebb dolog, amit egy kisbabára vágyó embertől kérni lehet. És mégis: még a legkedvezőbb körülmények között is több hónapba telhet, mire bekövetkezik a teherbe esés.
  A hormonális egészsége érdekében tett változtatásoknak is időre van szükségük, mire kifejtik hatásukat – legalább három-négy hónapra. Próbálja meg egy kicsit csökkenteni a magára nehezedő nyomást, és maradjon bizakodó.