Adenomiózis

• Mi az adenomiózis?
• Az adenomiózis okai és kockázati tényezői
• Az adenomiózis tünetei
• Adenomiózis és termékenység
• Hogyan diagnosztizálják az adenomiózist?
• Hogyan kezelik az adenomiózist?
• Tippek az adenomiózissal való mindennapi élethez

Mi az adenomiózis?

Az adenomiózis egy nőgyógyászati betegség, amely során a méhnyálkahártya (endometrium) a méh izomrétegébe (myometrium) hatol. Az elnevezés görög eredetű – aden (mirigy), mys (izom) és -osis (kóros elváltozás) –, és meglehetősen pontosan leírja, mi történik: mirigyszövet jelenik meg ott, ahol valójában csak izomszövetnek kellene lennie.

A méh izomrétegébe benőtt területeket adenomiózisos gócoknak nevezik. Ezek vagy nagyobb területen, diffúzan terjedhetnek az izomrétegben (diffúz adenomiózis), vagy egyetlen területre korlátozódva, csomószerű struktúraként jelenhetnek meg (fokális adenomiózis). A következmények ugyanazok: a méh fala megvastagszik, a méh megnagyobbodik, és erős fájdalom jelentkezhet.

Fontos: Az adenomiózis nem azonos az endometriózissal – még akkor sem, ha a két betegség rokonságban áll egymással. A ma már jóval ismertebb endometriózis esetében a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méhen kívül, például a petefészkeken vagy a hasüregben növekszik. A két betegség azonban egyidejűleg is előfordulhat. 

Az adenomiózis okai és kockázati tényezői

Az, hogy miért alakul ki adenomiózis, tudományosan még nem tisztázott. Több befolyásoló tényezője is lehet:

• Hormonális hatások: Az ösztrogén (az egyik legfontosabb női nemi hormon) úgy tűnik, elősegíti az adenomiózisos szövetek növekedését.
• A nyálkahártya alatti réteg sérülései: A nyálkahártya és az izom közötti átmeneti rétegben műtétek vagy krónikus gyulladások következtében apró sérülések alakulhatnak ki, amelyek lehetővé tehetik, hogy a nyálkahártya szövete behatoljon az izomrétegbe.
• Terhességek és a méhen végzett beavatkozások: A több szülés, valamint az olyan műtéti beavatkozások, mint a császármetszés, a méhkaparás vagy a mióma (a méhfalban kialakuló jóindulatú izomcsomó) eltávolítása, kockázati tényezőnek számítanak.
• Genetikai hajlam: Az adenomiózis egyes családokban halmozottan fordul elő, ami örökletes tényezőre utalhat. Azonban azokat a géneket, amelyeknek bizonyított szerepük van ebben, eddig nem sikerült azonosítani.

Az adenomiózis tünetei

Az adenomiózis nagyon különböző tünetekkel járhat. Egyes érintett nők egyáltalán nem, vagy csak alig észlelnek tüneteket, míg másoknak komoly panaszokat okoz. A leggyakoribb tünetek:

• erős, görcsös fájdalom a menstruáció előtt és alatt (dysmenorrhoea),
• nagyon erős és elhúzódó menstruációs vérzés (hypermenorrhoea),
• fájdalom szex közben (dyspareunia),
• nyomásérzet vagy fájdalom az alhasban, akár a menstruáción kívül is,
• kimerültség,
• esetenként gyermekvállalási nehézségek.

Normális az erős menstruációs fájdalom?

A menstruációs fájdalom sok nő életének természetes velejárója. Többnyire teljesen „normálisnak” tekintik – mind az érintett nők, mind a környezetük. Ha azonban a fájdalom az évek során egyre erősebbé válik, rendszeresen erős fájdalomcsillapítókra van szükség, vagy a vérzés olyan erős, hogy meghatározza a mindennapokat, akkor mindenképpen orvosi kivizsgálást igényel.

Hallgasson a megérzéseire, vegye komolyan a panaszait, és ragaszkodjon ahhoz, hogy orvosa is komolyan vegye azokat. Ha bizonytalan, vagy úgy érzi, hogy nem értik meg, kérjen második véleményt – lehetőleg olyan nőgyógyászati rendelőben vagy egészségügyi központban, amely az endometriózis és az adenomiózis diagnosztizálására és kezelésére specializálódott.

Adenomiózis és termékenység

Az adenomiózis bizonyítottan negatív hatással lehet a termékenységre, többek között:

• megnehezítheti az embrió beágyazódását a méhnyálkahártyába,
• enyhén növelheti a vetélés kockázatát,
• csökkentheti a mesterséges megtermékenyítés (IVF) sikerességi arányát.

Azonban: az ezzel kapcsolatos kutatások még kezdeti szakaszban vannak, és az eredmények nem egyértelműek. Vannak olyan nők, akiknél kiterjedt adenomiózis áll fenn, mégis minden nehézség nélkül teherbe esnek – míg mások hiába reménykednek gyermekáldásban. Ezért nem lehet minden esetre érvényes, általános kijelentést tenni.

Ha gyermeket szeretne, és adenomiózist diagnosztizáltak Önnél, érdemes egy, a témában jártas orvossal részletesen konzultálnia. Az, hogy a betegség milyen mértékben befolyásolja a termékenységet, számos egyéni tényezőtől függ – például a gócok elhelyezkedésétől és kiterjedésétől, az életkorától, valamint a korábbi terhességektől. Emellett érdemes tájékozódnia azokról a gyógyszeres és műtéti lehetőségekről is, amelyek javíthatják a teherbe esés esélyét.

Hogyan diagnosztizálják az adenomiózist?

Az adenomiózis azon betegségek közé tartozik, amelyeknél sajnos gyakran hosszú út vezet a diagnózisig. Jelenleg átlagosan több év is eltelik, mire az érintett nők végre megismerik panaszaik okát. Ennek egyrészt az az oka, hogy a tünetek nem specifikusak, másrészt pedig az, hogy a betegséget sokáig alábecsülték.

A diagnosztikai folyamat

Az első lépés mindig a panaszok részletes átbeszélése: Mennyire erős a menstruációs fájdalom? Mióta ennyire súlyosak? Mennyire erős a vérzés? Fájdalmas a szex? Ezek az információk segítenek az orvosnak a diagnózis felállításában.

A legfontosabb diagnosztikai eszköz a hüvelyen keresztül végzett ultrahangvizsgálat, amely során egy keskeny ultrahangfejet vezetnek a hüvelybe. A tapasztalt orvosok ilyenkor felismerhetik az adenomiózis jeleit (például az apró cisztákat az izomszövetben vagy a megvastagodott, szabálytalan izomréteget). Mindezen túl – például nem egyértelmű lelet esetén – MRI-vizsgálat is alkalmazható.

Hogyan kezelik az adenomiózist?

Az adenomiózis jelenleg csak a méh műtéti eltávolításával gyógyítható véglegesen – ez egy nagy műtét, a vele járó kockázatokkal együtt. Sok nő számára ez szóba sem jön. Léteznek azonban gyógyszeres és sebészeti kezelési lehetőségek, amelyekkel a betegség tünetei és következményei jelentősen enyhíthetők. Az Ön esetében a legmegfelelőbb kezelés kiválasztásában különböző tényezők játszanak szerepet: Mennyire erősek a panaszai? Mennyire kiterjedt a betegsége? Hány éves? Szeretne még teherbe esni?

Méheltávolítás (hiszterektómia):

A méh eltávolítása az egyetlen olyan kezelés, amely véglegesen megszünteti az adenomiózist és az endometriózist. Valódi megkönnyebbülést jelenthet azoknak a nőknek, akik súlyos panaszoktól szenvednek, és a családalapítást már lezárták.

Mivel műtéti beavatkozásról van szó, a döntést alaposan meg kell fontolni – és ez nem csak orvosi szempontból fontos. A méhtől való búcsú érzelmileg nagyon sokat jelenthet, függetlenül az életkortól vagy attól, hogy valakinek született-e gyermeke vagy sem. Sok nő vegyes érzésekről számol be: egyrészt megkönnyebbülést, másrészt veszteségérzetet élnek át.

Fontos: Nincs egyetlen, mindenki számára megfelelő kezelés. Egy tapasztalt nőgyógyásszal folytatott részletes konzultáció – ideális esetben olyan egészségügyi központban, szakorvosi rendelőben vagy klinikán, amely az endometriózisra és az adenomiózisra specializálódott – segít meghozni az Ön számára megfelelő döntést.

Tippek az adenomiózissal való mindennapi élethez

Az adenomiózissal való mindennapi élet nagyon megterhelő lehet – fizikailag és érzelmileg egyaránt. Az orvosi kezelés mellett azonban vannak olyan hatékony módszerek, amelyekkel Ön is sokat tehet a panaszok enyhítéséért.

• Meleg alkalmazása fájdalom esetén: A meleg vizes palack, a cseresznyemagpárna vagy egy forró fürdő ellazíthatja az izmokat és enyhítheti a görcsöket.
• A fájdalom kezelése: A gyulladáscsökkentő fájdalomcsillapítók, például az ibuprofén vagy a naproxen, segíthetnek erős menstruációs fájdalmak esetén. Az alkalmazás időpontját és az adagolást beszélje meg orvosával. A TENS – egy olyan módszer, amelynél gyenge elektromos impulzusok gátolják a fájdalom továbbítását – szintén enyhülést hozhat egyes nők számára.
• Az étrend módosítása: A kutatások alapján vannak arra utaló jelek, hogy a gyulladáscsökkentő étrend kedvezően befolyásolhatja a panaszokat. Ez sok zöldséget, hüvelyest és omega–3 zsírsavat (például zsíros halakból vagy lenmagból), ugyanakkor kevesebb erősen feldolgozott élelmiszert és cukrot jelent.
• Kíméletes mozgás: Az olyan könnyű mozgásformák, mint az úszás, a jóga vagy a séta, elősegíthetik a vérkeringést és ellazíthatják az izmokat – még akkor is, ha a rosszabb napokon ez nehezünkre esik.
• Keressen támogatást: Sok nő – szégyenérzetből vagy tájékozatlanságból – megpróbál egyedül megbirkózni a fájdalmaival. Ezzel azonban szükségtelenül megnehezítik a saját helyzetüket. A környezet támogatása, az önsegítő csoportok vagy az aktív online közösségek (például az Instagramon vagy különböző fórumokon) rendkívül sok terhet levehetnek az érintettek válláról.
• Pszichoterápiás támogatás: A krónikus fájdalmak aktívan befolyásolhatók – a fájdalomterápia keretében végzett pszichoterápia vagy a kognitív viselkedésterápia segíthet megtanulni a fájdalommal való megküzdést, és érezhetően javíthatja az életminőséget.