Mióma

• Mik azok a miómák?
• Hol helyezkedhetnek el miómák?
• Okok és kockázati tényezők
• A miómák jellemző tünetei és következményei
• Hogyan diagnosztizálják a miómákat?
• A miómák kezelése: milyen lehetőségek állnak rendelkezésre?
• Teljes élet miómákkal: mi segíthet a mindennapokban?

Mik azok a miómák?

A miómák – orvosi nevükön méhfibrómák – jóindulatú, izomszövetből kiinduló burjánzások, amelyek a méhben vagy annak felszínén alakulnak ki. Meglehetősen kellemetlen panaszokat, sőt, olykor kifejezetten erős fájdalmat is okozhatnak. Fontos azonban tudni, hogy nem rákos elváltozások, és nem alakulhat ki belőlük rák. A miómák ugyanolyan izomsejtekből épülnek fel, mint maga a méhfal, csupán olyan helyen jönnek létre, ahol normális esetben nem kellene lenniük. Idővel kisebb vagy akár nagyobb csomókká is növekedhetnek.

Hol helyezkedhetnek el a miómák?

A méh falának nagy részét izomszövet alkotja, belülről nyálkahártya borítja, kívülről pedig egy vékony szövetréteg határolja. Attól függően, hogy a mióma hol helyezkedik el és merre növekszik, különböző típusokat különböztetünk meg.

• Intramurális miómák: a méh izomrétegében helyezkednek el.
• Szubszerózus miómák: a méh külső falán növekednek.
• Szubmukózus miómák: közvetlenül a méh nyálkahártyája alatt helyezkednek el.
• Méhnyaki miómák: a méhnyak (cervix) izomrétegén belül növekednek.
• Intraligamentáris miómák: a méh melletti kötőszövetben növekednek.

Okok és kockázati tényezők

A miómák pontos kialakulási okai a mai napig nem teljesen tisztázottak. A kutatások azonban egyértelműen kimutatták, hogy a női nemi hormonok, az ösztrogén és a progeszteron elősegítik a növekedésüket. Ez magyarázza, hogy a miómák elsősorban a pubertáskor és a változókor közötti termékeny életszakaszban alakulnak ki, majd a menopauza után – amikor a hormontermelés fokozatosan csökken – ismét összezsugorodhatnak, sőt akár el is tűnhetnek.

Úgy tűnik, a családi hajlam is szerepet játszik a miómák kialakulásában: ha az édesanyánál vagy a lánytestvérnél már előfordult mióma, valamivel nagyobb a kialakulás kockázata. További tényezők, amelyek összefüggésbe hozhatók a miómák kialakulásának fokozott kockázatával:

• Gyermektelenség: Azoknál a nőknél, akik még nem szültek, gyakrabban fordul elő mióma. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy a terhesség hormonális szempontból megszakítja az ösztrogén folyamatos hatását. Terhesség hiányában az ösztrogén tartósabban érvényesülhet, az ösztrogén pedig elősegíti a miómák növekedését. Egyes elméletek szerint a méhben a terhesség alatt és után végbemenő szerkezeti átalakulások – például a megváltozott vérkeringés vagy a szövetek átépülése – bizonyos fokú védőhatással is járhatnak.
• Jelentős túlsúly: Feltehetően azért, mert a zsírszövet serkentheti az ösztrogén termelődését.
• Bőrszín: Egyelőre nem teljesen tisztázott okokból a sötétebb bőrű nőknél gyakrabban alakulnak ki miómák, és ezek esetenként nagyobbak is lehetnek.

Fontos: Még ha a felsorolt tényezők közül egy vagy több is fennáll, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy szükségszerűen mióma alakul ki. Ugyanakkor miómák olyan nőknél is előfordulhatnak, akiknél egyetlen ismert kockázati tényező sem lelhető fel.

A miómák jellemző tünetei és következményei

Sok mióma egyáltalán nem okoz panaszokat. Ha mégis tüneteket idéz elő, azok leggyakrabban a következők:

• Nagyon erős vagy szokatlanul hosszú menstruációs vérzés: Egyes nők olyan erős vérzésről számolnak be, hogy alig mernek elindulni otthonról. Ilyenkor gyakran kell betétet vagy tampont cserélni, esetenként még éjszaka is. Ha az erős vérzés hosszabb időn keresztül fennáll, annak következményei lehetnek: vérszegénység (anémia) és vashiány alakulhat ki, amelyek jól érzékelhető tünetei a fáradtság, a kimerültség és a sápadtság.
• Erős, görcsös menstruációs fájdalmak: Nem csupán enyhe húzó érzésről van szó, hanem éles, szúró fájdalmakról, amelyek a hátba vagy a combokba is kisugározhatnak, és olykor napokig is eltarthatnak.
• Nyomás az alhasban: Sok nő állandó húzó, nyomó vagy nehéz érzésről számol be az alhas területén, amely néha a menstruációtól függetlenül is jelentkezik.
• Gyakori vizelési inger vagy székrekedés: A nagyobb miómák nyomást gyakorolhatnak a környező szervekre, például a húgyhólyagra vagy a belekre. Ez gyakori vizelési ingerben, a hólyag teljes kiürítésének nehézségében, illetve székrekedésben és hasi teltségérzetben nyilvánulhat meg.

Miómák és termékenység

Ha Önnél miómát állapítottak meg, és gyermeket szeretne, valószínűleg jelenleg ez a két kérdés foglalkoztatja a leginkább:

Hogyan diagnosztizálják a miómákat?

A diagnózis felállítása általában egyszerű. A nagyobb miómákat az orvosok néha már külső tapintással is észlelhetik. Leggyakrabban azonban ultrahangvizsgálattal fedezik fel őket, amely történhet a hasfalon keresztül, vagy – a pontosabb képalkotás érdekében – a hüvelyen keresztül (úgynevezett transzvaginális ultrahangvizsgálattal). Ez a vizsgálat ugyan szokatlan lehet, de nem fájdalmas, és nagyon pontos képet ad.

Ha további kivizsgálásra van szükség – például a mióma méretének és elhelyezkedésének pontos meghatározásához, vagy a különböző szöveti elváltozások elkülönítéséhez –, mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat (MRI) is indokolt lehet. Az MRI sugárterhelés nélkül működő képalkotó eljárás, amely rendkívül részletes felvételeket készít. 

A miómák kezelése: milyen lehetőségek állnak rendelkezésre?

A miómákat nem minden esetben szükséges kezelni. Ha nem okoznak panaszokat, és nem befolyásolják hátrányosan a termékenységet vagy a terhességet, gyakran a rendszeres ellenőrzéssel járó megfigyelés a legészszerűbb döntés.

Ha azonban a kezelés mégis indokolt, akkor többféle lehetőség közül lehet választani. Hogy az Ön számára melyik a legmegfelelőbb, számos tényezőtől függ: a miómák méretétől, elhelyezkedésétől és számától, az általuk okozott panaszoktól, valamint attól, hogy szeretne-e még gyermeket.

Hormonális kezelések

• A hormonális fogamzásgátlók (például hormonális spirál vagy fogamzásgátló tabletta) gátolják a méhnyálkahártya megvastagodását. Bár a miómákat nem gyógyítják meg, csökkenthetik az erős menstruációs vérzést, valamint az ezzel járó görcsöket és fájdalmakat.
• A hormonok egy másik csoportja – az úgynevezett GnRH-agonisták vagy GnRH-antagonisták – gátolja a szervezet saját ösztrogéntermelését. Mivel az ösztrogén elősegíti a miómák növekedését, ezek a hatóanyagok átmenetileg csökkenthetik a miómák méretét és enyhíthetik a panaszokat. Injekció vagy orrspray formájában alkalmazzák őket, azonban a lehetséges mellékhatások miatt csak korlátozott ideig használhatók. A változókorra jellemző tüneteket idézhetnek elő, például hőhullámokat, fokozott izzadást és fejfájást.

Intervenciós kezelés

• A miómaeltávolítás (miomektómia) egy vagy több mióma műtéti eltávolítását jelenti úgy, hogy közben a méh megmarad. Ez a beavatkozás elsősorban azoknál a nőknél jöhet szóba, akik a jövőben még szeretnének teherbe esni. A kisebb miómák gyakran méhtükrözéssel vagy laparoszkópiával (hastükrözéssel) is eltávolíthatók. Nagyon nagy méretű, számos vagy kedvezőtlen elhelyezkedésű miómák esetén azonban hasi műtétre, vagyis a hasfal megnyitására is szükség lehet.
• A méheltávolítás (hiszterektómia) során a méhet teljes egészében eltávolítják. Ez az egyetlen olyan módszer, amely biztosan és véglegesen megszünteti a miómákat. Fontos azonban tudni, hogy a méheltávolítás után már nem lehetséges a terhesség, ezért ezt a döntést alaposan át kell gondolni. A méhtől való búcsú érzelmileg is jelentős lehet, hiszen sok nő számára ez a szerv a testének és női identitásának fontos részét jelenti. Ugyanakkor sok nő számol be arról is, hogy a műtét után jelentős megkönnyebbülést érez: megszűnik a menstruáció és az azzal járó kellemetlen panaszok.
• A miómaembolizáció egy kíméletesebb beavatkozás, amely során az ágyékhajlatban ejtett apró szúráson keresztül egy vékony katétert vezetnek a miómát tápláló erekhez. Ezeket az ereket célzottan elzárják, így a mióma vérellátása megszűnik, és ennek következtében fokozatosan összezsugorodik.
• Fókuszált ultrahangterápia: Az eljárás során kívülről, koncentrált ultrahanghullámok segítségével célzottan felmelegítik és ezáltal elpusztítják a miómát. A beavatkozást általában MRI-ellenőrzés mellett végzik, hogy az ultrahanghullámokat pontosan a miómára lehessen irányítani.
• A rádiófrekvenciás abláció egy újabb kezelési eljárás. Ennek során egy vékony elektródát vezetnek a miómába: vagy a hüvelyen keresztül, vagy a hasfalon ejtett apró metszéseken át. Az elektróda által termelt hő roncsolja a mióma szövetét, aminek következtében a mióma összezsugorodik.

Fontos: Kezelőorvosa segítségével közösen mérlegelhetik, hogy az Ön számára melyik kezelési módszer a legmegfelelőbb.

Fájdalomcsillapítók

Erős fájdalom esetén gyors segítségre van szükség egy lehetőleg hamar ható fájdalomcsillapító formájában. A nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) csoportjába tartozó gyógyszerek – például az ibuprofén vagy a diklofenák hatóanyagú készítmények – ugyan nem szüntetik meg a miómákat, de jelentősen elviselhetőbbé tehetik a nehéz napokat.

Teljes élet miómákkal: mi segíthet a mindennapokban?

A panaszokat okozó miómák komoly megterhelést jelenthetnek. Az erős vérzés, a görcsök és az az érzés, hogy az ember napokra szinte teljesen munkaképtelenné válik, gyakran hatással vannak a munkavégzésre, a magánéletre, a párkapcsolatra, és nem utolsósorban az önmagunkról alkotott képre is.

Ami sok nőnek segíthet:

• Meleg: Az alhasra helyezett meleg vizes palack vagy melegítőpárna érezhetően enyhítheti a görcsöket.
• Kíméletes mozgás: A jóga, a séta vagy a nyújtógyakorlatok serkenthetik a vérkeringést, és valamelyest enyhíthetik a görcsöket. Ne erőltesse azonban a mozgást, ha éppen nincs hozzá kedve vagy ereje.
• Gyógynövények: Egyes nők jó tapasztalatokról számolnak be olyan növényi készítmények használatával kapcsolatban, mint a barátcserje vagy a cickafark, illetve olyan görcsoldó hatásúnak tartott gyógynövényekből készült teák fogyasztásakor, mint a palástfű vagy a gyömbér. Jelenleg azonban nincs tudományos bizonyíték arra, hogy ezek hatékonyak lennének. Ennek ellenére érdemes megfontolni az alkalmazásukat, a lehetséges ellenjavallatok és kölcsönhatások figyelembevételével.
• Tüneti napló vezetése: Ha rendszeresen feljegyzi, mikor milyen panaszai jelentkeznek – például milyen erős a vérzés, milyen fájdalmakat tapasztal, és milyen kísérő tünetek érzékelhetők –, idővel felismerheti az ismétlődő kiváltó tényezőket és mintázatokat. Ezek az információk orvosa számára is értékesek, és segíthetnek a megfelelő megoldások megtalálásában.
• Beszéljen a problémáiról: Elsőre talán túlságosan személyesnek tűnhet nyíltan beszélni a nőgyógyászával, a párjával vagy egy jó barátnőjével arról, ami aggasztja, de ez sokat enyhíthet a lelki terheken.