Három évesen

Irány az óvoda! Már eddig is jó volt a játszótéren, a többi gyerekkel együtt játszani, de 1-2 óra múlva mehettünk haza. Azt mesélték, hogy az oviban nagyon sok játék van, lehet rajzolni, festeni, az óvónénik mesélnek, szépen énekelnek. De jó lesz! Majd másnap: Hát arról nem volt szó, hogy anya elmegy és itt hagy engem! És mi lesz, ha nem jön vissza? Zokogás. Ez játszódik le a kicsi fejében az óvodába indulás körül. Vágyik a többi gyerek társaságára, de az édesanyjához még nagyon ragaszkodik. 

A beszoktatás időtartama gyermekenként eltérő lehet. Otthon már egyedül is jól eljátszik, de az anyától való elszakadás egyik lépése az, hogy napi több órára közösségbe kerül, ott szakképzett óvónénik foglalkoznak a gyermekekkel és megindul a képzésük. Verseket, meséket tanulnak, énekelnek, játszanak, báboznak, az udvaron ugrálnak, és közben rengeteg újat tanulnak.

Fokozatosan felkészülnek az iskolára, ahol az óvodában szerzett tudásra már építeni lehet. Megtanulja az is, akinek nincs testvére, hogy nincs egyedül – a szó jó és rossz értelmében véve egyaránt. Ezért az életre nevel. Rendre szoktat: ebéd és hazamenetel előtt el kell rakni a játékokat. A tisztasági szabályokat megtanítják és betartatják, sokan az oviban tanulnak meg kezet és fogat mosni, WC-t használni, étkezéshez megteríteni, az evőeszközt helyesen használni, a ceruzát ügyesen kézbe fogni.

Bár az óvodákban is terjed a filmek nézése, ez otthon hatványozottan így van: ha a szülő nem ér rá, csak bekapcsolja a tévét, vagy leülteti gyermekét a DVD elé, hogy azon nézzen műsorokat és ne zavarja a házimunkában. A gyermekek hamar megtanulják a távirányító használatát, és ettől kezdve ellenőrizhetetlen, hogy mit néz a tévében. A számítógépet is sok gyermek jobban kezeli, mint a szülei. De ezt mindannyian tudjuk, hogy milyen veszélyeket rejteget. Nemcsak az óvodáskorban, hanem még azon túl is!