Felkészült az iskolára?

Az öt-hat év körüli gyerekek mind nagyon különböző adottságokkal bírnak. Van, aki nagyon érdeklődik a betűk és a számok iránt, ismerik az ábécét és százig is elszámolnak. Mások le tudják ugyan írni a keresztnevüket, de még nagyon játékosak és nem tudnak koncentrálni. Sok szülőnek okoz fejtörést, hogy készen áll-e már gyermeke az iskolára. Az óvoda után az iskolássá válással ugyanis egy döntő fontosságú új életszakasz kezdődik. Kicsi, de okos. Sok gyerek már az iskola megkezdése előtt gyakorolja az ábécét.

„Az iskola nem egy gyerekműsor“

A gyerekeknek már az iskolakezdés előtt tisztában kell lenniük azzal, hogy az iskola nem egy vidám gyerekműsor. Már az első osztályosoknak olyan feladatokat kell megoldaniuk, amelyek nehézségekkel járnak. A gyerekek számára az iskola bizonyos értelemben az első hivatásuk. Ha nehézségekbe ütköznek, nem mondhatják egyszerűen, hogy már nincs kedve tovább csinálni. Azon is sok múlik ugyanakkor, hogy a tanárok fenn tudják-e tartani a kicsik érdeklődését, hogy azok örömmel és szorgalmasan tanuljanak.

Ha izgalmas az óra, tovább tudnak koncentrálni a gyerekek

Ha a gyerek igazán érdeklődik valami iránt, nagyon sokáig tud koncentrálni. Tovább, mint a szülők gondolnák. Ennek ellenére a kisiskolásoknak sok türelemre lenne szükségük. Megtapasztalják, hogy normális az, ha nem értenek valamit rögtön, és hogy nagyon kell igyekezni. És nem csak a kudarcokat kell tudni kezelni, hanem meg kell tanulni várni is – amíg sorra kerülnek, amíg valaki más befejezte a mondandóját, vagy amíg kicsengetnek az óráról.

Az ábécé tudoroknak meg kell tanulniuk az osztást is

Az iskolásoknak meg kell tanulniuk visszafogni magukat, mert a tanárnő nem tud minden elsősnek megfelelni és minden egyes gyerekre folyton odafigyelni, mindenkinek foglalkozni. Annál fontosabb, hogy a kisiskolások a szülői házban kiadhassák magukból a bátortalanságot és a frusztrációt. Előfordul, hogy azok, akik az iskolában a legjobban viselkednek, otthon kisördöggé változnak. Jobb ez így, mintha fordítva lenne! Az viszont biztos, hogy a gyermek beiskolázásával a szülők élete is alaposan megváltozik. Nekik az önállóság felé vezető úton támogatniuk kellene a csemetéket.

Hagyjunk a gyerekeknek sikerélményeket

Olykor a segítségből is lehet több a jónál. Az olyan gyerekek, akik helyett mindent megcsinálnak, akiknek soha nem kell maguknak cipelniük az iskolatáskát, otthon pedig nem kell rendet tartaniuk, akiknek csak tépőzáras cipőjük van és nem kell cipőt kötniük, azok inkább hátránnyal indulnak, mint előnnyel. Ők ugyanis nem élik meg mindazokat a sikerélményeket, amit egy cipőfűző helyes bekötése vagy az iskolatáska iskolába cipelése jelent. Ezen kívül a mozgáskoordináció és a rendszerszemlélet szempontjából fontos, mindennapi gyakorlatok is elmaradnak.

Az „iskola“ gyakorlása az iskolakezdés előtt

Remek felkészülés az iskolára, ha jó előre veszünk egy iskolatáskát és a benne lévő dolgokat közösen fedezzük fel. A gyerek ezzel megismeri a rendszert, megbarátkozik az olyan tárgyakkal, mint a radírgumi, a fűzős mappa, a ceruzahegyező vagy a papírragasztó, amennyiben ezeket nem ismeri még az óvodából. A kisiskolásoknak jól kell tudni bánni az ollóval, és apró részleteket is ki kell tudniuk vágni.