Túl a két és fél éves koron

2,5 éves kor után a gyermekek szókincse rohamosan növekszik. Már nem okoz számukra problémát, hogy logikusan egymás után rakják a szavakat. Elkezdenek egyszerű mondatokkal kommunikálni.

Megfigyelik a felnőttek beszédét, innen sajátítják el a megfelelő hanglejtést, illetve a társalgás illemszabályait, hogy például hallgassák meg a másikat előbb, ne vágjanak annak szavába. Gyakori ilyenkor, hogy a kicsik ragokat is használnak már, nem csak egymás után mondják ki a szavakat, például: „az én labdám”. Sokszor történik olyan is, hogy egyszerre kérdeznek és állítanak is valamit („Anyu elmegy, hová megy anyu?”).

Mielőtt még a beszéd majdnem teljesen felváltaná a cselekedeteket, a gyermekek nem tudják az indulataikat szóban levezetni, ezért fizikai eszközökhöz folyamodnak (például földhöz vágják a játékaikat). Amint végre kialakul az önuralmuk, már képesek lesznek tartóztatni magukat az ilyen megnyilvánulásoktól.

Figyelem! Ne lépjünk fel velük szemben túl szigorúan ebben az időszakban, mert az megnehezítheti az önfegyelem kialakulását és ellenállást válthat ki a kicsikből. Tipp: Hasznos lehet, ha olyan mértékűre csökkentjük az elvárásainkat velük szemben, amelyeket még teljesíteni tudnak.

Három éves kor felé közeledve a gyerekek nyitottabbá válnak a társaságra. Egyre jobban érzik magukat a hasonló korú gyerekek között. Megkezdődik ilyenkor a társas szerepjátékok kora, melynek során a kicsik eljátsszák azokat a szerepeket, amelyeket korábban megfigyeltek. Mindez abban segít, hogy rendszerezzék, megértsék a világról eddig tanultakat, valamint olyan képességeik bontakoznak ki, amelyek később segítenek nekik eligazodni a való világban is.

A gyermekek érzelmi világa is kezd megváltozni. Kialakul az empatikus készségük, már nemcsak az „én” létezik számukra, hanem képesek együtt érezni velünk. Ha látják, hogy szomorúak vagyunk, akkor megsimogatnak, próbálnak minket vigasztalni. Mindez segíti a társas lénnyé válásukat is.