Két és fél évesen

Emlékszik milyen volt két és fél évesnek lenni? Nem? Valószínűleg csak egy-egy halvány kép marad meg ebből a korszakból a későbbi életkorra. Ami ez előtt történt, mind a homályba vész. Egy játék, amire nagyon vágyott, vagy egy fontos családi esemény néhány kockája rögzítődik.

A két és fél éves gyermek imádja a meséket, ő is mesél, fantáziál. Kézügyessége tovább fejlődik, szerel, csavar, kinyit, becsuk, fiókot húz, és gombokat ide-oda kapcsol. Rajzol – persze ezek csak értelmetlen kriksz-krakszok, de a kéz finom mozgásait ekkor tanulja meg. Ismerkedik a színekkel és a számokkal is. Bábozik, labdázik, babázik, vagy kis autóval játszik.

Lassan megjelenik a tudatában hogy fiú, vagy lány, az embereken is meg tudja állapítani, hogy néni, vagy bácsi. Sokat kérdez, minden érdekli. A legtöbb gyermek ilyenkor már teljesen szobatiszta, de egy-egy stresszhelyzet előhozhatja, hogy a bepisilés visszatér. Ilyen a közösségbe járás elkezdése, testvér születése, vagy más problémás helyzet). Kis ideig már tud várni, de 5-10 perc után türelmetlenné válik.

Mozgásigénye egyre nagyobb: sokat szaladgál, hogy szinte utól sem lehet érni, a felnőtteket kimeríti. De ha eljön a pillanat, amikor mégis elfárad, nyűgös lesz, ölbe kéredzkedik, és pillanatok alatt elalszik. Ilyenkor nehéz cipelni, olyan, mint egy sózsák.